Forrázásom története

Tavaly októberében tésztafőzésre adtam a fejem, amit nem kellett volna, mert sikerült leforrázni magam. És másodfokú égéssel megúsznom. Ne főzzél spagettit! ettől kezdve a szlogen. Ja és kaptam egy tésztafőzőt.
Amikor bevittek a kórházba nem sok kellet hogy elájuljak a fájdalomtól. Kaptam tetanuszt meg fájdalomcsillapítót. Remegtem a fájdalomtól. Én azt hittem csak egy kis égés és másnap mehetke dolgozni. De erre a doki azt mondta legalább két hét. Minden nap kötözésre jártunk, párom vitt. Ő maximálisan mellettem volt, mindent megcsinált. Persze rajta kívül még sokan mások is segítettek, Anyuék, Párom Anyukája...A kórházban volt egy nagyon aranyos ápolónő, aki külön miattam bejött hogy átkössön, munkaidő kívül. Köszi mégegyszer Szilvike! Ilyen emberekre van szükség ott ahol emberekkel foglakoznak. Úgy néztem ki mint egy múmia vagy egy kötözött sonka. Nagyon nehezen mozogtam és ki sem tudtam egyenesedni, attól féltem úgy maradok. Mondanom se kell, hogy a két hét elteltével még nem tudtam dolgozni menni és nagyon untam a banánt otthon. Három hét után azt mondtam elég és elmentem kötéssel együtt dolgozni. Persze ott kíméltek, hogy minnél kevesebbet kelljen mozognom. És kb 5 hétbe tellett, hogy a kötés lekerüljön. Mostmár eltelt 4,5 hónap és a lábam még mindig foltos. Állítólag 1-2 év mire eltűnik "teljesen". És mindjárt itt az esküvőnk meg a nászút.
Kénytelen leszek foltos lábbal férjhez menni :-)
Szóval vigyázzatok a tésztafőzéssel. Legyen otthon aloe first, nekem is az kellett volna.